|
Bevezetés a
közbeszerzés fogalomkörébe
A közbeszerzést Magyarországon elõször az
1995. évi XL. törvény szabályozta. A
törvény születése szorosan
összefüggött az
évtized közepére kiteljesedõ
gazdasági-társadalmi
változásokkal és az 1994-ben életbe
lépett, az Európai Közöségekkel
kötött Európai Megállapodással, melynek
következtében jogharmonizációs
kényszer
is ösztönözte a jogalkotást.
A felhalmozott tapasztalatok, valamint az unió által
kibocsátott újabb
jogszabályok, illetve az Európai
Közösségek Bírósága joggyakorlata
eredményeként született a 2004. május
1-én hatályba
lépett, 2003. évi CXXIX. törvény
(továbbiakban: Kbt.),
az "új" közbeszerzési törvény (egyes EU
támogatással megvalósuló
projektek vonatkozásában már január
1-étõl alkalmazni
kellett).
Azóta már ezt a jogszabályt is többször
módosították.
Mikor
beszélünk közbeszerzésrõl
A közbeszerzés teljesen leegyszerûsítve
vásárlás.
Némiképp bõvítve
a meghatározást (lásd Kbt.
2. § (1) bekezdés): meghatározott személyi
kör által,
meghatározott értékhatárt meghaladó,
meghatározott tárgyú, visszterhes szerzõdés
megkötésére irányuló (és a Kbt-ben
nevesített kivételi körbe nem tartozó)
eljárás.
A
meghatározás néhány elemét jobban
kifejtve:
Közbeszerzési eljárást
tehát csak meghatározott személyi kör
köteles
lefolytatni beszerzéseire, két fõ
csoportja ezen körnek a Kbt. 22. § által
részletezett, ún. ajánlatkérõk
(az állami
szféra: minisztériumok, egyes nevesített
állami szervek (MNB, MTI, MFB, ÁPV
Rt., ORTT), a költségvetési szervek, helyi
önkormányzatok és ezek társulásai
stb. A másik csoport, az ajánlattevõk
(közszolgáltatók (vállakozások))
amennyiben a
beszerzés közvetlenül összefügg
tevékenységükkel.
|
